Oké, oké NAGYON rég írtam és bocsi, de tényleg lusta vagyok, meg időm is alig van. Most is csak azért tudtam leülni írni kicsit, mert nem menetem suliba. Na de mivel már rég írtam, gondoltam firkantok egy kis összefoglalást, hogy mi is történt velem az elmúlt pár hétben. Megpróbálom szépen, sorjában:
Először is összevesztünk Bellával. Ez úgy volt, hogy egyik reggel az ékszereim között turkálva egy hosszú, színes gyöngyökből fűzött karkötő mellett döntöttem. Gyorsan feltekertem a karomra, aztán már mentem is suliba. Egyik szünetben a lányok kérdezősködtek a darabról.
-Honnan van? -Loren.
*Loren= osztályunk azon lány tagja, akivel sose tudom, hogy milyen a kapcsolatunk, bár ha fogadnom kéne, valószínűleg inkább a rossz felé hajlanék. Na nem az elviselhetetlen felé, de régebben nem egy pocsék estét okozott nekem. Mindegy, igyekszem nem foglalkozni vele és kész. Egyébként Mike ikertesója, úgy fest a kiismerhetetlenség náluk valami családi tulajdonság.*
-Passz, már nagyon régi, lehet, hogy én csináltam, lehet, hogy kaptam. Nem emlékszem. -feleltem őszintén.
Bella már itt is furcsa volt, ezért így folytattam -Bella minden oké?
-Ja -vágta rá, de nem éppen tűnt őszintének a hangja, amit hallottam is, de hát ha nem akarja elmondani, hogy mi baja, én nem fogom faggatni, annyiban hagytam.
Elmentem wc-re és mire visszaértem a terembe, azt láttam, hogy mindenki furán, megvetéssel néz rám, így odamentem Jemmához, hogy kiderítsem mi van.
-Mi a gáz, történt valami? -kérdeztem.
-Nem hiszem, hogy az én dolgom ezt elmondani -felelte, majd el is tűnt.
Éreztem, hogy Bellával és a karkötővel lesz valami, mert már az előbb is, amikor szóba került furcsa volt.
-Most mégis mi van? -kérdeztem amikor odaértem elé. -A karkötőről van szó? -folytattam.
-Igen, mert azt én csináltam anyával, és az enyém. -felelte felháborodva.
-Hogy mi van? És ezt mért nem nekem mondod? Mért várod meg amíg kimegyek és kezdesz el tolvajként beszélni rólam a hátam mögött? -akadtam ki.
-Hát, mert én próbáltam jelezni -védekezett.
-Mivel? Azzal, hogy látom, hogy bajod van, rákérdezek és nem mondasz semmit?
-De nálad volt a karkötő, hordtad és nem úgy tűnt, hogy vissza fogod adni.
-Jézusom, azt se tudtam, hogy a tied! -már elég hangosan beszéltem... -Pontosan tudod, hogy anyu ha bármi ékszert talál, amiről tudja, hogy nem az övé, bedobja a én cuccaim közé, lett már meg így nem egy nálunk felejtett ékszered, nyilván ezzel is ez történt és miután nekem is rengeteg ilyen karkötőm van még régről, fel se tűnt, hogy ez nem az enyém, ha tudtam volna, biztos, hogy körbekérdezek, hogy kié. Nem is értem milyen alapon nem bíztál bennem, mégis mit hittél???
-Jól van, Nessa ne fújd fel ennyire a dolgot, én nem haragszom rád -nézett rám, úgy mintha itt tényleg ő haragudhatna. Na itt lett tele az a bizonyos pohár, ilyen egyszerűen nincs!
-Remek, hogy te nem haragszol rám, de tudod, én haragszom rád -mondtam, az "én" szót kiemelve. -Feltűnt, hogy épp tolvajnak állítottál be? Tudod, hogy ez egy nagyon komoly vád, amit aztán az ember nem nagyon mos le magáról, te meg minden alap nélkül ilyeneket mondasz rólam. Gondold már végig, hogy mit ejtesz ki a szádon! -Mondandóm közben letekertem a kezemről azt a fránya karkötőt. -Tudod, pont úgy viselkedtél, mint azokat akiket leszoktál nézni, gratulálok! -fejeztem be, majd hozzávágtam (nem erősen, csak azzal a mozdulattal) a karkötőt és kimentem a teremből.
Elég szarul esett az egész, már csak a feltételezés is, ráadásul nem volt semmi valóságalapja. Másnapra asszem eljutott Bella agyáig amit mondtam és bocsánatot kért, ami szép és jó, de ennyi most nem elég. Nem mondom, hogy nem szeretem, viszont ezzel a húzásával eléggé elásta magát előttem, szóval kétlem, hogy mi mostanában megint olyan jóban leszünk, mint voltunk, de ez van, igazából nem is nagyon izgat.
Aztán ott van Ben, akit még szilveszterkor ismertem meg. Szóval a lényeg egyszerűen és gyorsan, hogy összejöttünk. De semmi komoly, már vége is van. Pont ezért nem is nagyon terveztem részletesebben mesélni a történtekről, hisz már úgyse számít, kedves, aranyos srác, de nekem nem ő kell. Most akkor minek hitegessem szerencsétlent? Szívás, jó lenne, ha szeretni tudnám, de hát az ilyen dolgok sajnos nem kívánságra mennek. És, hogy akkor most mi van a fiúkkal? Hát ügye ott van Liam, akinek még meg van a barátnője, tehát ő most boldog, meg ott van még Mike, aki anyám szerint totál oda van értem, amit mondjuk eléggé kétlek, de mindegy, a lényeg ő talán egy olyan srác, aki érdeklen, viszont akkor se fogok beállni a sorba és rajongani érte. Hah! Azt lesheti. Inkább csak megjegyzem magamban, h "kár érte" és tovább megyek.
Na most így hirtelen ezek a fontosabb dolgok. Persze történt sok minden más, az élet folyik, mint mindig de, most ezekre volt időm és energiám.
