Különös kezdet

Őszintén szólva sose gondoltam volna, hogy én valaha is naplót fogok írni. Már nem azért mert nem szerettem volna, csak szimplán mindig is túl lustának tartottam magam az egészhez és persze most is simán lehet, hogy két hét után feladom és hagyom az egészet a fenébe. De most karácsony van és drága nagy néném, Fanni vett nekem egy naplót azzal a címszóval, hogy egy 16 éves lánynak (azaz nekem) mindig jól jön egy olyan barát akinek tényleg mindent elmondhat. Elsőre nem igazán izgatott a dolog, hisz hogy lehetne egy élettelen valami a barátom, aztán úgy döntöttem, hogy végül is egy próbát megér, bajom úgyse lehet belőle. Viszont ha már barát, be kéne mutatkoznom, az új emberekkel is mindig így kezdek. Szóval: Vanessa Gale vagyok, de leginkább csak Nessa 16 éves, alter gimibe járok, New Yourkban, Manhattan-ben élek bátyámmal, Keith-szel annyummal és a barátjával, Timmel egy gyönyörű lakásban, lélegzetelállító panorámával a városra . Szüleim 8 éves korom körül váltak el, de nem gáz, apu már jóval előtte nem foglalkozott velem és így legalább nem utálták meg egymást. Na ha most tényleg egy új ismerőssel beszélnék, azt hiszem itt állítanám le az infó vonalat, de mivel mostantól kezdve elvileg mindent el akarok neked mondani, azt hiszem nem árt még némi information :) Nincs nagyon sok barátom, mert nehezen engedek közel magamhoz embereket, na ne érts félre, nem vagyok egy jégcsap, nagyon sok haverom van és könnyen is ismerkedem csak az igazi közelség megy nehezen. Azért akad pár igaz barátom. Első sorban ott van Elizabeth (Sissy), aki gyönyörű, hosszú szőke hajú, csinos, nagyon kedves és gyakorlatilag az ikrem! Ugyan abban az évben ugyanazon a napon születtünk... Nem olyan régóta ismerem, de nagyon a szívemhez nőtt, bárkit leverek aki bántani meri! :D Aztán ott van drága osztálytársam, Bella az alacsony szépség, barna göndör fürtökkel. Ő az élő bizonyíték a "kicsi a bors, de erős" mondás igazságára! És ezzel nagyjából be is mutattam őt. Nem könnyű vele, sokszor veszünk össze baromságokon, de végül valahogy mégis mindig rájövünk, hogy szeretjük a másikat. Ott van még drága Zita barátnőm is, aki bár nagyon okos, valahogy mégis folyton galibába keveri magát, s bár én nem vagyok az a féltős fajta, azért az ő akció közben még nekem se mindig teljesen egészséges a szívverésem. Őt így szeretem! Nagyjából ők az említendő lányok, persze vannak még barátnőim de ők hárman a top! Aztán még persze ott vannak a fiúk is, kicsi korom óta többet lógtam srácokkal mint lányokkal. Lehet, hogy ez azért van, mert 2 bátyám van (bár az egyikőjük csak a féltesóm és sose éltünk együtt, de akkor is...) vagy szimplán csak azért mert nem igazán kedvelem a picsogást, amit lássuk be azért a lányok nagy százaléka előszeretettel nyom, nem tudom, nem is számít, lényeg, hogy ennek köszönhetően akad pár srác akikre kb báty ként nézek, mint pl Greg, az örök rendes srác, szeretem imádom, olyan kis jószívű... Sajnos a lányok ezt nem igazán értékelik, nem sűrűn van sikere náluk, amit nagyon sajnálok, mert baromira megérdemelné! És ott van Adam (Ad) is, a mi kis zűrös srácunk. Most hirtelen ők ugrottak be, de majd ha sztorikba jön valami új arc, bemutatom :) Ja és mielőtt elfelejteném: nem mellesleg drága barátaim közül egyik se százas, ahogy én se vagyok az. Nem hiszem, hogy fellehetne állítani egy lököttségi sorrendet, de fixen egyikünk sincs rendben!
Aztán persze ott vannak a fiúk... Na ja, ők ott én itt és nagyon úgy fest, hogy jól megvannak nélkülem. Most nem azt mondom, hogy nincs srác akinek bejönnék, csak persze egyik se Ő. Murphy... -.-" Szóval akkor Ő: Liam-nek hívják és a legjobb barátom volt. Aztán kavartunk, de amikor leültünk megbeszélni, valahogy mindig az jött ki belőle, hogy mi csak barátok vagyunk. Pedig már akkor is szerettem, csak még magamnak se vallottam be. Mire odajutottam, hogy elhittem ezt az egészet, és neki is el akartam mondani, ő pont oda jutott, hogy akkor nem érdeklem, hagy a francba -mert, mint utólag kiderült, én is tetszettem neki, azaz állítólag szeretett, de ki tudja, tőle sose hallottam, csak mások mondják. Ez történt április elején, azóta próbálom elfelejteni, most meg december vége van, hát nem megy túl jól... -.-" Egy suliba járunk és ha ez még nem lenne elég, Greg az egyik legjobb haverja. Na ja, egy igazi mázlista vagyok. Se gáz, az élet megy tovább és én is rajta vagyok, hogy ne álljak meg. :) Azt hiszem ez így kezdet bemutatkozásnak elég! :) Aztán majd igyekszem szorgosan írni kis életem story-át. Nem ígérem, hogy érdekes lesz, de mindent őszintén fogok leírni (legalábbis megpróbálok).