Még mindig karácsony van. Tegnap miután lelépett a család, felnéztem facere, ahol már várt, drága barátom Sissy. Beszéltünk kicsit, neki nem olyan jó dolog ez a karácsony téma, nem mindig boldog a családjában. Ahogy beszéltünk az az érzésem támadt, hogy neki most nagyon nem kéne egyedül lennie, és mellette a helyem, így megbeszéltem vele, ő az anyájával, aztán már taxiba is szálltam. Olyan fél 11 körül már ott is voltam, de direkt nem a házukhoz vitettem maga, hogy séta közben tudjunk egy kicsit nyugodtan beszélni, na meg persze nem utolsó sorban egy szál cigi is jól esett volna. Igen ám, csakhogy épp karácsony van, így nem igazán tudtunk cigit venni... Maradt a tarhálás, amit mondjuk egyikőnk se szeret túlzottan, de sajnos nem maradt más választásunk. Bementünk az Ice-ba (egyik "törzshelyünk", sokat járunk oda csocsózni), hátha összefutunk pár ismerős arccal, akit lehúzhatunk. Bejött, bár csak egy szálat volt pofánk kérni, így felóztunk. Ez is több volt mint a semmi, szóval boldogan ültünk le egy padra és szívtuk el a közös kis szerzeményünket. Láttam rajta, hogy ahogy beszélgetünk egyre jobban és jobban van, aminek nagyon örültem, mert nem szeretem szomorúnak látni. Még mielőtt elindultam egészségtelen mennyiségű csokival tömtem meg a tatyóm, gondolván: még jól jöhet. Most előkaptam egy csomag rumos csokit, amit eszegetni kezdtük. Őszintén szólva nem volt túl jó, de hát "alkohol van benne" címszóval elég rendesen ettük. Na nem vagyunk ám ilyen kis alkoholista jelöltek (bár szoktunk bulizni, ahol néha bizony befigyel alkohol koma is), csak valami fura megszokásból mindig ilyeneken hülyülünk. Hűvös volt, szóval egy idő után már nem nagyon bírtuk tovább és elindultunk hozzájuk. Visszafele úton pár srác megfütyült minket, és mivel cigiztek, mi meg ketten szívtunk egy szálat, pedig szegény Sissy eléggé ki volt, gondoltam egy próbát megér, odafordultam:
-Ha már ilyen szépen fütyültök, nincs kedvetek megdobni egy szál cigivel is?- kérdeztem.
-Bocsi lányok, adnánk mi de nekünk is ez az utcsó.- felelték.
Ha már ott voltunk, leálltunk velük dumálni egy kicsit. Nagyon jó arcok voltak, de mivel továbbra is hideg volt, gyorsan odébb álltunk. Náluk aztán hoztuk a formánkat! Ahogy beértünk, levetettem magam Sissy ágyára és a takarói közé burkoltam magam. Persze ő se nagyon gondolkozott, rögtön rám is ugrott
-Adj takarót Nessa, totál átfagytam -kérte, de csak látszólag kedvesen, viszont én ismerem, engem már nem ver ilyen könnyen át. Tudtam, hogy csak arra vár, hogy nemet mondjak és ő rám vethesse magét és halálra csikizhessen.
-Haha, küzdj meg érte ha kell.
Más nem is kellett. Egy igen érdekes, nála egyénként normális harci kiáltással kezdett el csikizni. Szerencsére bátyám van, így már kicsi korom óta szokom a strapát, most is könnyűszerrel visszavágtam. Az egész csatánk az lett a vége, hogy a takarókba göngyölődve estünk le az ágyról miközben folyt a szemünkből a könny a röhögéstől. Az este további része is ilyen eseményekkel volt teletűzdelve, szóval nem mondhatnám, hogy unatkoztunk.
Tudom ez nem sok és tényleg csak apró pillanatok, de akkor is örülök ha megnevettethetem egyébként nem túl jókedvű barátnőmet. Ez olyan érzéssel tölt el, mintha így egy iciri-picirivel könnyíthetnék a szívén és ez jó. Na ezért van az, hogy nem számít milyen nap van vagy mit csinálok éppen, ha hívnak én igyekszem menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése