2. nap a naplómban

Oké oké tudom, hogy nem írtam pár napja, de már az elején szóltam, hogy elég lusta tudok lenni. Ma van szilveszter. Juhúúú!!! Aha, nem. Alapjáraton nincs semmi bajom a szilveszterrel, de most valahogy nem volt kedvem a bulizáshoz. Ahogy az lenni szokott ma tudtam meg, hogy hova megyek: Keith és a haverjai mentek Greg egyik haverjának a bulijába és bár Sissy-vel azt beszéltük, hogy együtt töltjük a szilvesztert, nekem nem sok kedvem volt csak szimplán kimenni hozzájuk, ő meg nem akarta ott hagyni azt a társaságot, így maradtak a külön utak.
Zita itt aludt nálam még tegnapról mára és bár vele se töltöttük együtt az estét, gondoltuk ha azt nem is legalább a készülődést együtt nyomjuk, ami szép és jó, de ha mi együtt próbálunk meg elkészülni az minimum háromszor annyi idő mint ha egyedül lennénk, ha nem még több. Egyrészről folyamatosan röhögünk, másrészről addig kritizáljuk egymást amíg tökéletesek nem leszünk, ami rendszerint nem rövid idő.
-Hallod, ne már azt a szoknyát vedd, komolyan mondom nem hiszlek el. Egyértelmű, hogy a fodros jobb -méregettem furán a piros minijét.
-De Őrült nem szereti a másikat -érvelt.
*Őrült= Zizy pasija, ne kérdezd honnan a fura becenév, talán még gimis éveiből, de tény, hogy illik rá. Egyébként rendben van a gyerek és amennyire én látom elég durván lesújtotta a Zizi nevű hurrikán, nem nagyon tud szabadulni belőle, ráadásul nem is akar, ami nála eléggé ritka*.
-A cipőhöz akkor is jobban illik a fodros, az Őrültnek meg hót mindegy csak had vegye le rólad.
-Látod ez mondjuk igaz -és nyertem. Érvelésem célba ért, tuti a fodrosat veszi. Háh.
Miután a ruha megvolt -megjegyzem nem volt egyszerű menet- nekiálltunk a sminkelésnek. Na ez meg aztán a másik fele...
-Zi, az agyamra megy ez az egész. Semmi kedvem menni, a sminket is már harmadjára kezdhetem előröl, mért is csinálom én ezt?
*Zi= ez a Zita egyik beceneve akar lenni, nálunk ez normális, gyakorlatilag bármit használunk a másik megnevezésére pl: Cica, Babe, Te, Bu, Zi (esetemben ez Sy), szóval tényleg bármit, ez normális.
-Nyugi mindjárt segítek, csak még ki kell találnom, hogy milyen legyen az én sminkem, egyébként meg ne nyávogj már, szilveszter van tehát legyen csak nagyon jó kedved és pörögj fel, mert ma este ha tetszik ha nem bulizni fogsz! -mondta határozottan.
-Szerintem csinálj magadnak cica sminket, az jó a szemformádhoz és a zöld szemeidhez is- ajánlottam.
-Ez nem is rossz ötlet.
-Ja néha van ilyenem is, persze azért nem túl sűrűn.
Zita megcsinálta a sminkét, ami gyönyörű lett majd leültetett magával szemben.
-Na mit szeretnél az arcoddal?
-Arra gondoltam lehetne valami lilás árnyalatú téma, de egyébként rád bízom csak légyszi ne legyen túl erős.
Zi zseniálisan sminkel, csak hozzám képest erősen. Igazából nem ő sminkel elviselhetetlenül durván, inkább én sminkelek óvatosan. Nem azért mert nem merek vagy nem tudok -hisz még évekkel ezelőtt egyszer elhatároztam, hogy megszeretnék tanulni nagyon szépen sminkelni és ez nagyjából össze is jött -, csak valahogy én nem szeretem a sok sminket a fejem. Egyébként az se nagyon szereti, a bőröm nem igazán szokott hálás lenni az alapozóért, de szerencsémre ez nem gond, nem nagyon vannak pattanásaim, csak a drágalátos karikákat szoktam retusálni a szemeim alatt. Időközben Zi is elkészült a sminkemmel, menetre készek voltunk, ami jó mert ő már így is késésben volt. Elindultunk aztán ki ki útjára menve folytatta az estét. Én Keithékkel buszoztam a buliba, Zi meg valahol találkozott Őrültékkel.
Mikor odaértünk, kiderült, hogy nagyjából mi vagyunk a buli lelke, ugyanis rajtunk kívül csak a házigazda, Ben és egy másik srác Bones volt ott.
*Ben nekem is új volt, szegény Bones-t meg már jó ideje próbálom lekoptatni, de nem nagyon veszi észre, én meg nem akarok bunkó lenni, de ettől még nem szerettem belé... Van egy arc, akit Sissyvel statisztának hívunk, mert amikor ott van akkor sincs, egyszerűen olyan mint ha levegő lenne, na Bones is egy ilyen ember.*
Ahogy odaértünk előkerültek a piás üvegek, volt ott minden, egy kisebb hadsereget leitathattunk volna. Aztán lassan megjelentek a kis pakkok is bennük a zöld nyugalommal. Nem tudom, lehet, hogy tagadnom kéne, de legalább szégyellnem, de én akkor is bevallom, hogy néha bizony előfordul, hogy elszívok egy joet. Nem tartom rosszabbnak az alkoholnál, nyilván mértékkel kell ezt is, de szerintem néha belefér, viszont soha semmi szintetikus szart nem vennék be! A srácok meghajtották az első cigit, majd miután azt elszívtuk kapcsoltunk némi muzsikát és táncolni kezdtünk. Épp leakartam ülni pihenni egy kicsit, mikor Greg jött oda hozzám.
-Ki jössz egy cinóra, Húgi?
-Aha, csak várj, szerzek valamit inni.
-Kint tali.
-Okés, sietek- ezzel megindultam a konyha felé. Szereztem egy vodka-colát, felöltöztem, aztán már mentem is ki Greg után. A lépcsőn ülve találtam, leültem mellé, előkerestem a cigim, meggyújtottam egy szálat, majd felé fordultam.
-Whats up??
-Ne is mond, semmi, nincs itt egy csaj se- tetetett sértődéssel néztem rá, mire ő röhögve folytatta -mármint potenciális csaj, te a húgom vagy, ember.
-Ezzel nem állok le vitatkozni -mosolyogtam -jön még valaki?
-Ja, ha nem ragad le a csajánál, akkor elvileg Liam jön.
-Van barátnője? -döbbentem meg.
-Ja kb egy hete vannak együtt, de nem vágom.
-Hát ok.
-És mi van Bones-szal, nem tetszik?- drága bátyámnak jó haverja a gyerek, ezért minden alkalommal, amikor egy légtérbe kerülünk mi hárman megemlíti, hogy jók lehetnénk együtt.
-Drága, pontosan tudod, hogy nincs vele semmi problémám, de nem érdekel -mondtam már nagyon sokadjára Gregnek.
Szerencsére pont elfogyott a cigim így nem kellett ottmaradnom a "miért?" kérdésekre.
-Menjünk be, hideg van -mentettem ki magam.
-Gyere -adta meg magát és felhúzott a lépcsőről.
Bent tovább táncoltunk, majd már nem is nagyon tudom, hogy de elkezdtem beszélgetni Bennel (a házigazdával), aztán kimentem vele még egy joera. Meglepően jó fejnek bizonyult.
Befutottak még páran, köztük Liam is, még köszönni se köszöntünk... Még mindig nem voltunk lehetetlenül sokan.  Közeledett az éjfél, mindenki megindult az utca felé, hogy tűzijátékot nézzen. Nem volt kis feladat kijutni, olyanok voltunk, mint egy betonpadlós teremben tartott nyáj, akik most egy egyméteres ajtón próbálnak kijutni a füves területre, természetesen egyszerre. Azért mindenki kijutott és várta az éjfélt. Ha jól láttam Greg mégis csak talált egy csajt, de amennyire én messziről le tudtam venni, a csaj lekoptatta. Szegény Greg folyton koppan.
-10 -ordították páran, mikor eljött az idő.
-9 -még mindig a csak a lelkes kis csapat üvöltött.
-8 -már 1-2 új hangot is lehetett hallani.
-7 -egyre több új hang.
-6 -most nem gyarapodtak a hangok.
-5 -sokan az ötös számot tartották megfelelőnek a számolásba való bekapcsolódáshoz.
-4 -már majdnem mindenki számolt.
-3 -itt már mindenki ordított.
-2...........1!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! -egyszerre üvöltő, sikítozó emberek, dudaszó, tűzijáték és petárda robbanása, pezsgő, ölelkező arcok... Nagyjából így tudnám leírni az ezután következő 20-30 percet. Kezdett nagyon hideg lenni, úgy hogy visszamentünk a házba, hogy folytassuk a bulit. Épp kezdtük volna jól érezni magunkat, amikor kiderült, hogy para van, jönnek haza az ősök, le kell lépni. Most éjjel egykor ez elég gázul jött ki, de hát végül közösen megindult a társaság, olyan majd lesz valami alapon. Az utcán elmentünk egy házibuli előtt, amiről páran megvoltak győződve, hogy jó lesz nekünk és be leszünk engedve, ezért vagy félórán át csöngettek, mire kijöttek és természetesen elküldtek minket. Nem is értem mi hittek, bár tény, hogy részegen nem mindig reális az ember gondolkodása.
-Akkor most mi legyen? -kérdezték tehetetlenül páran.
-Ha nem gond, hogy sétálni kell egy félórát, hozzánk lehet jönni -szólalt meg hirtelen Liam.
-Ezt mért csak most mondod, ember?
-Greg, menj már, örülj, hogy most szóltam.
Így történt, hogy szilveszter éjjel félórát sétáltam a hidegben, majd Liamnél kötöttem ki. Zseniális... Ez is csak velem történhet meg. Útközben Keith és két haverja visszastoppoltak a belvárosba, szóval ők leváltak.
-Jégert? -kérdezte Dan, Keith egyik haverja. Liaméknél ültem a kanapén, próbáltam kicsit fel melegedni, abban a jéger csak segíthetett.
-Jöhet, köszi.
Már landolt is előttem a feles pohár benne a jégerrel. Koccintottunk majd tovább beszélgettünk. Jött a következő kör. Egyre jobb lett a hangulat. A következő kör már nem jéger volt, hanem valami whisky, nem volt rossz, de az utántöltést már visszautasítottam, nem akartam sárgaföldre inni magam. Beszéltünk egy kicsit Liammal és valahogy szóba jött a gibson pengetős nyakláncom, hogy meg van, csak letört belőle egy darab és így nem lehet hordani.
*Gibson nyaklánc= még réges-régen meséltem neki, hogy szeretnék, egy pengető nyakláncot, csak nem gitározom és így furának érezném, erre ő tavaly karácsonykor adta nekem ezt a láncot azzal a szöveggel, hogy hogy ha egy olyan baráttól kaptam aki gitározik, úgy nem gáz hordani.*
 Valaki rakott be zenét, úgyhogy  végigugráltam pár számot, aztán amikor már nagyon kifáradtam gondoltam körülnézek az emeleten is. Liam szobájában találtam Greget, Bonest és Liamat, valamiről beszéltek épp de láthatóan nem zavartam őket, szóval csendben leültem és figyeltem. Nem igazán azt, hogy miről beszélnek, inkább csak apróságokat, mint például az ágynemű apró mintáját, leginkább bambulásnak lehetne ezt nevezni, nem is figyelésnek. Aztán valami megütötte a fülem.
-Mutass már egy képet az asszonyról -kérte Greg Liamat.
Ő nyomkodta egy kicsit a telefonját, aztán oda tartotta Greg orra elé, aki bólogatva nyugtázta a látottakat, erre Liam Bones felé tartotta a telefont. Ő is bólogatott, mire Liam felém tartotta a készüléket, én meglepődve néztem, azt hiszem kicsit furán, majd reflexből rávágtam:
-Szép a szeme -utalva ezzel a dekoltázsára... De eskű nem bunkósággal, csak sokat lógok fiúkkal, ez nálam reflex. Amint realizáltam, hogy ez nagyon bunkó volt próbáltam javítani a helyzeten -biztos kedves és akkor minden király -plusz egy jól elszínészkedett "őszinte" mosoly.
Kis égésem alatt valamikor a többiek kimentek a szobából, ketten maradtunk Liammal. Felmásztam mellé az ágyra és a barátnőjéről kezdtünk beszélgetni.
-Ő is "apa-parás" -mondta halkan.
*Mint már mondtam apa nem sokat foglalkozott velem, ezáltal nem nagyon bízom a fiúkban, tehát "apa-parás" vagyok. Liam volt az első fiú akivel erről őszintén tudtam beszélni.*
-Ha tényleg az akkor nagyon vegyél vissza magadból és légy türelmes! -oktattam ki egykori legjobb barátomat, akit mellesleg szeretek és sajnos nem csak barátilag. Mégis, hogy tudok folyton ilyen helyzetekbe kerülni??? Áh, mindegy. Még beszélgettünk egy darabig -részeg voltam, nem tudom pontosan belőni, hogy meddig-, amikor matatni kezdett.
-A tied, a Gibson-os helyett -nyújtott felém egy élénk pink pengetőt.
-Ne Liam, nem kéne...
-Mért ne? -kérdezte, apró mosollyal az arcán.
-Mert rád fog emlékeztetni...-feleltem szomorúan.
-Barátság! -tette tenyerembe a pengetőt.
-Köszönöm! -fogadtam el végül és a melltartómba csúsztattam.
*Részegen minden ilyen apró dolgot a melltartómba rejtek, mert onnan nem veszik el, komolyan mondom a legjobb pénztárca! *
Visszamentünk a többiekhez. Későre járt, az az inkább koránra ezért nekiálltunk takarítani. Szegény Liam kétségbeesett arccal nézett körül, a kupin. Hát igen, Keith társasága után nem semmi a takarítás, az az nem olyan vészes, csak a drágáim nem nagyon ismerik a kukát,ezért semmit nem dobnak ki és a szemét hegy mindig nagyon ijesztő, de ha azt kidobálja az ember már látszik is, hogy nem olyan vészes a dzsuva. 
-Ne aggódj, nem olyan vészes ez, csak dobjuk ki a szemetet és sokkal jobb lesz -nyugtattam.
Kételkedve, de azért nekiállt velem szemetet szedni, majd amikor végeztünk meglepődve adott nekem igazat.
-Basszus mennyivel jobb így.
-Mondtam, tapasztalat. Na mond meg hol van egy seprű aztán a konyhát bízd rám, te meg menny és kezdj valamit a nappalival.
Elmosogattam, megkerestem a seprűt, felsöpörtem, addig ők felporszívózták a nappalit. Még letöröltem a dohányzó asztalt, aztán fáradtan terültem ki a kényelmes szőnyegen és csukott szemmel hallgattam a zenét. Egyszer csak valaki hozzám ért, mire riadtan nyitottam ki a szemem.
-Minden oké? -kérdezte Liam.
-Persze, csak élvezem a zenét -feleltem mosolyogva.
-Jól teszed -most már ő is mosolygott -köszi a segítséget.
-Nincs mit, tudom milyen Keithék után takarítani...
Pacsiztunk egyet, majd ő tovább ment. Lassan feltápászkodtam, néztem egy buszt és pár sráccal elindultam haza. Hideg volt és minden vágyam az ágyamban való landolás volt.
Hazaérve, megmostam a fogam majd levetkőztem és már feküdtem volna le, csak hogy egy halk koppanásra lettem figyelmes. Körülnéztem, hogy mi lehet az. A parkettámon egy rózsaszín foltot vettem észre, lehajoltam és megláttam az új pengetőmet, ami addigra már teljesen kiment a fejemből. Eszembe jutott, ahogy ott beszélgettünk és hogy nekem adta a pengetőt... Oldalamon fekve, régi emlékeken merengve, még mielőtt átléphettem volna az álomvilág határát egy magányos könnycsepp gördült végig az arcomon át.